Emlékszünk még gyerekkorunkban, amikor önfeledten színeztünk? Nem érdekelt semmi más csak, hogy a színeket a vonalak közé varázsoljuk és valahogy benne is maradjunk? Bevallom ugyanez az érzés fog el felnőttként, amikor a kezembe veszek egy színezőt.

De mi is történik ilyenkor? Utat adunk kreativitásunknak, a színezés pihentet és kikapcsol. Megnyugtat. Mitől stresszoldó? Attól, hogy nem az aktuális problémáinkra koncentrálunk, elfelejtjük azokat. Nincs szoros határidő, nincs konfliktus, nincs problémás főnök. Csak a színező meg mi. Megtörténik a csoda. Miközben elmélyülten egy dologra koncentrálunk egyszerre csak megszűnik a külvilág. Elmerülünk. Az elmerülés szó szerint értendő, hisz ilyenkor sokszor megáll az idő. Szokás ezt „flow” élménynek is nevezni. Nincs semmi más csak magad.

És miért olyan népszerű még mindig? Mert színezni jó!

Johanna Basford szavaival élve:

„Úgy gondolom, tényleg mindenkiben ott szunnyad a kreativitás szikrája és csak a megfelelő helyzetre van szükség, hogy előhívd magadból. A színezésben úgy lehetsz kreatív, hogy nem nyomaszt a papírlap üressége, és az, hogyan kezdj neki.”

Aki még nem próbálta, legalább egyszer, de próbálja ki!

* Kép: The NewYorker: Miért vásárolnak a felnőttek színezőt maguknak?