Amikor november közepén a kormány ismét kihirdette a vészhelyzetet és bizonyos fokú korlátozásokat hozott, úgymond kissé bezárt minket megint az otthonunkba, akkor jött az ötlet, hogy mi lenne ha indítanék egy rajzos kihívást.

Az lett a neve, hogy “Alkotok, tehát vagyok” – 4 hetes karantén kihívás. 4 feladattal készültem, 4 héten keresztül. Imádtam az előkészületeket, valójában én már jó előre megrajzoltam a feladatokat, elkészítétettem hozzá a weboldalon a kihívás leírását, illetve külön-külön mind a négy feladathoz egy-egy blogbejegyzést. A feladatokhoz tartozó részletes leíráshoz a leveleket is előkészítettem és időzítettem a hírlevélküldő rendszerben. Létrehoztam a zárt FB csoportot, ahova vártam az úgymond megoldásokat. Megkerestem egy szponzort, a rajzshopot, aki ajándékokkal segített minket, és előrajzoltam a zárómeglepetéshez az okleveleket is. Nem kevés munka volt benne és nagyon izgatottan vártam  a kezdést.

Könnyebb feladatoktól mentünk az összetettebbekig. Vízcsepp, összetett minta, mandala és karácsonyi képeslap is szerepelt a palettán.

Az első feladatot legnagyobb meglepetésmre 52-en megcsinálták. Bevallom visszafogottabb részvételt vártam, ezért nagyon nagyon boldog voltam, hogy ennyi embert sikerült megmozgatni a rajzolás, az alkotás címszóval.

Csodásnál csodásabb rajzok érkeztek és minden csütörtökön reggel érkezett az új feladat, a levél és a FB poszt.

Ami nagyon tetszett és amiért hálás vagyok, ami igazán nagy örömmel töltött el, az a közösség, ami kialakult  a csoportban. Egy egymást támogató, segítő és persze inspiráló csapat. Sokan voltak régi tanfolyam vagy klub résztvevők, de sokan voltak újak is és szuper volt látni a beszélgetéseket, biztatást. Én szinte ismertem mindenkit, ők nem és így számomra még izgalmasabb volt követnia  diskurzusokat.

Nagyon tetszett a kreativitás, az a rengeteg ötlet, ahogyan megfogták a feladatokat. Amikor már azt gondoltam egy mintából nem lehet többet kihozni, akkor még jött 3 új lehetőség.

A csoportba összesen több mint 200 alkotás érkezett, egyik szebb mint a másik.

A kihívás kb. 1 hónapig tartott és 35-en végig is csinálták, mind a 4 feladatra küldtek be alkotást. Hihetetlenül büszke vagyok rájuk.

Zárásképpen a Rajzshop és a saját ajándékaimat is kisorsoltam és elküldtem a résztvevőknek az okleveleket.

Pozitív érzésekkel tölt el a kihívás, sokan jelezték, hogy mennyire örültek a lehetőségnek, hogy milyen régen nem rajzoltak és így ez mekkora lehetőség volt nekik, hogy újra átélhették az alkotás mindent megmozgató erejét.

A feladatok egyébként továbbra is elérhetők az oldalon a Kihívás menüpont alatt, bármikor, amikor időd és kedved engedi, megcsinálhatod.

Zárásképp megosztom Jutka levelét, aki ezt írta:

Köszönöm, hogy részt vehettem a kihívásban. Az, hogy online formában szervezted meg, lehetővé tette, hogy a vírus ellenére is részt vegyek. Biztosan nagyon sok munkád volt így, de mindannyian hálásak vagyunk érte. A szürkehályog műtéteim után ősszel kezdtem szinezni, ezek pedig az első rajzaim voltak, de végre ceruzát foghattam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni.
Ismerőseim csak ámulnak, hogy önzetlenül, szívvel-lélekkel megszervezted számunkra ezt a lehetőséget, mert ez nem igazán jellemző a mai világban.
Az, hogy mindannyiunkhoz volt sok kedves szavad, dícsértél, buzdítottál, elérte, hogy alig várjuk a következő heti feladatot. (Rajtam mosolygott a férjem, hogy csütörtök reggel az első utam a géphez vezetett.)
Köszönöm szépen.
Jutka