Az alábbi videónak van egy kis története. Szomorú története. Egy velem egyidős közeli hozzátartozómat vesztettem el, ami nagyon érzékenyen érintett. Zaklatott voltam, és olyan érzések kerítettek hatalmukba, amikkel nem tudtam mit kezdeni.

Akkor még nem ismertem a rajzmeditáció technikáját, csak láttam ilyen jellegű alkotásokat, így segítségemre hívtam. A rajz 19 napon át készült, terápiás jelleggel. Összeírtam azokat az éréseket, amik a “veszteség” kapcsán felszínre kerültek, és úgy gondoltam, hogy valamiféle feladatom van velük. Egyszerűen csak az érzésre gondoltam, és szó szerint kirajzoltam magamból. Voltak érzések, amik könnyebben mentek, de voltak amikkel megküzdöttem. Olyan is volt, amibe szó szerint beletört a ceruzám… Az ehhez tartozó mintákat vagy ismertem már (zentangle), vagy egyszerűen kitaláltam. A rajzba menekültem, ami rengeteget segített, hogy megértsek dolgokat. Megértsek vagy elfogadjak. Erőt adtak a továbblépéshez. Nem tudtam volna így átvészelni, ha nincs a kezemben ez a kapaszkodó.

Miért téptem szét?

Nem tudatosan, de ez is az elengedés része volt.  A megrajzolt ékköveket elkezdtem kifesteni, de mivel csak néhol voltak, így nem tetszett. Fogtam, és az összes képet elkezdtem festeni, merthogy a rajz akvarell papírra készült (50×70 cm). Ránéztem a végén, és úgy éreztem, hogy elrontottam, fekete fehéren szebb volt… Ekkor jött egy hang belülről, hátulról… és azt kérdezte, hogy összetéped? 19 nap munkáját. Azonnal jött a  válasz ugyanonnan, hogy igen. Aztán el is égettem. Bármennyire szép lett és szerettem és gyűlöltem is egyszerre, úgy éreztem, hogy EL KELL ENGEDNEM. Hát elengedtem. Azóta soha többet egy rajzomat sem téptem össze. A rajz már csak ebben a videóban maradt fenn, ezért olyan nagy érték számomra.

Meg azért, hátha ennek a megosztásával tudok segíteni másoknak. Akiknek most éppen erre van szükségük.

Kattints a képre a videó indításához.

Kattints a videó indításához